főoldal

Az aranyló Tündérfátyol, a Rucaöröm, a pókok mumusa a Nádi sármány, a Cserregő nádiposzáta, az Imbolygó békaszőlő, a Harmatkásás békabuzogány, a Búbos vöcsök és a "húsevőnövény", a ragadozó életmódot folytató Pongyola rence.

Ezen rezervátumokba sok esetben az év egy szakaszában, de nemegyszer egész évben tilos belépni - vagy esetünkben beevezni. A Tó kiemelt természeti értékeket őrző területeinek jelentős részén nem szabad belső égésű csónakmotorokat használni, így ezeket a csodás helyeket a kenusok és a gémek uralják! :o)

Lételemünk a Tisza-tó.  A vonzalom nagyjából 15 éve kezdődött  és azóta is rendíthetetlenül tart. Minden tavaszon izgatottan várjuk az első vizreszállást, s jóleső bizsergéssel lökjük el a hajót Sarud, vagy épp Poroszló partjaitól. Leírhatatlan érzés, a még kissé csípős, de kristálytiszta időben, a mozdulatlan víztükör felett suhanni némán, s 3-4 hónap után viszontlátni kedves helyeinket, a kis szigetek partjairól a vizre simuló fűzfákat, a vidám hápogással felröppenő kacsákat, látni ahogyan sarjad a nád, ébredezik a Tó, lassan lerázva magáról a téli szunnyadás bágyadtságát.

A Tisza-tó kialakulása

A mesterségesen visszaállított természeti sokszinűség

A Tisza-tó Magyarország legnagyobb kiterjedésű mesterséges tava. A Tisza vize két vízlépcsőn, a tiszalöki és a kiskörei duzzasztón bukik át, s bal partján a folyását követő, jobb partján széles kifutást engedő, távoli gátrendszer közé terelve tölti fel ismét az évezredek óta vízjárta vidéket, melyet pusztán a 2 század előtti szabályozás szárított kopár legelővé. Gyönyörű példája ez annak, hogy köszörüli ki az ember a csorbát, melyet az előtte járó generáció vétett.

A Tisza-tó jelenlegi területe mindig is vízjárta, lápos, mocsaras vidék volt. A folyó holtágai mellett kubikgödrök, vízmosások  tarkították, itt kacskaringózott a Tiszából kiváló, s annak mellékágaként 30 kilométeren át, Sarud és Tiszanána alatt tekergő Kis-Tisza is. Ezek mellett rengeteg ér, patak, csatorna, állandó vagy ideiglenes vízmosás vezette ide a Hevesi sík és Borsodi mezőség vizeit.

Miért volt szükség Tisza-tóra?

A gondolat, egy víztározó létrehozásáról már a XX. század elején megötlött. Az Alföldnek egy új vízügyi politikára volt szüksége, a szűkös vízkészletek eredményesebb kihasználása, és az öntözéses gazdálkodás szélesebb körű elterjesztése érdekében.

Naplemente a Sarudi-medencébenKésőbb, a '60-as években, ezt a területet jelölték ki a létrehozandó víztározó helyéül. A létesítendő mesterséges tónak ekkor már több szerepet szántak. Egyrészt fontos árvízvédelmi funkciót kapott, lévén, hogy egy nagyobb árvíz esetén 100 000 hektárt meghaladó területén óriási víztömeget képes felfogni, ami sokkal jobb helyen van itt, mint Szolnok vagy épp Szeged utcáin... :o) A környéket sűrűn hálózzák be vízelvezető árkok és csatornák, így nem elhanyagolható a belvízvédelmi és öntözési funkciója sem. Ne feledkezzünk meg  az idegenforgalmi szerepéről sem, ami az utóbbi években egyre fontosabb az itt élők számára is.

A gátrendszer megépítése után 3 fázisra bontva indult meg a Tó feltöltése. A tervek szerint 1970. és 1973. közt el kívánták érni a 3 méteres vízszintet, annak évi egy méterrel történő megemelése útján. A gátrendszer tűrőképességével kapcsolatban felmerült aggályok, az újabb árvízvédelmi szempontok, és a lassan kibontakozó természeti értékek következtében a feltöltés 3. fázisa végül nem valósult meg, így teljesedhetett ki a Tó jelenlegi élővilága a maga sokszínűségében és vitalitásában.

Kalandozás a Tiszafüredi medencében

A Tó felépítésére a mozaikosság jellemző. (Erre mondaná a közgazdász, hogy mikro- és makroszerkezetében egyaránt:)  Nagyobb léptékben szemlélve öt nagy területi egységre lehet felbontani, melyekről az alábbiakban igyekszünk hevenyészett bemutatást adni.

Túráink során az ötödik, Abádszalóki medencét csak nagyon ritkán érintjük. Ennek oka az, hogy a természetkedvelő kenusnak nincs sok keresnivalója a kietlen, mély, valamint nagy teljesítményű, őrülten száguldozó, sok esetben delíriumba révedő kapitányok(?) által irányított(?) hajókkal erősen tarkított, barátságtalan vízen.

Persze, ne szóljuk le Szalókot, ugyanis kiválót lehet banánozni, mindenképp érdemes felkeresni az egyedülálló hangulatú, nagyszerű konyhával és elérhető árakkal büszkélkedő Lila Akác Éttermet, valamint nem árt becsöngetni Lapos Karcsi bácsihoz, a helyi prímáshoz sem, aki közvetlen humorával, játékával, s a teljes ismeretlen mitikus homályából előhúzott dalaival szórakoztatja a hozzá betérőt.

(majdnem) Interaktív séta a Tavon :o)

Tiszafüred és környéke - a Füredi medence

A Füredi-medence Tiszafüred város szomszédságában található nagyobb kiterjedésű holtág. A víz a part mentén viszonylag sekély,  lehetőséget biztosítva a frissen összeállított hajózó egységeknek a rég nem használt mozdulatok veszélytelen felelevenítésére :)

Nádfalak közt

A Füredi medencéből az élő Tiszára három különböző útvonalon lehet eljutni. Mindhárom útvonal egy-egy szűkebb csatornán keresztül vezet. A partot két oldalt fűz és nyárfák szegélyezik, a part mentén vízitök, békatutaj és helyenként tündérrózsa virágzik.

A legdélebbi kijáró Tiszafüred és Tiszaörvény között található. Ezen útszakaszon egymást váltják az elkeskenyedő víziösvények és a szélesebb, tágas vízfelületek. A Tó vize ezen a részen smaragdzöld árnyalatú, általában igen tiszta és kb 1,5 méter mély.

Sarud és környéke - a Sarudi medence

Sarud az összes közül talán a legkedvesebb hely számunkra. Egykori középiskolánk, a Neumann Gimnázium csónakháza itt található, így rengeteg időt töltöttünk, s töltünk el ma is a Sarudi parton, és a környező vizeken. Sarud vízpartja egy kiterjedt szabadstrand. A parttól kb. 40 métert lehet begyalogolni a vízbe, ami innentől gyorsan mélyül. A vízfelületet kb. 120 méter távolságban egy nádfal zárja le. Ezen nádas mögött húzódik meg a Kis-Tisza. A Kis-Tiszáról több keskeny kijáraton lehet kijutni a nyílt vízre.

A Sarudi medence a Tó második legnagyobb összefüggő vízfelülete. Az élő Tiszáig kb 4 km széles, Kisköre irányában pedig közelítőleg 5-5,5 km hosszan nyúlik el. A nádas mögül kiérve a távolban megpillantjuk a folyót szegélyező ártéri erdő fáit, balra pedig az Öregrétet lezáró nádasokat.

A Tisza-tó legfőbb vízi útvonala: a Kis-Tisza

Óhalász – Elárasztott falu a Tisza-tó közepén

ÓhalászÓhalász település kb. 150 évvel ezelőttig állt a Tisza partján, az Öreg rét szomszédságában. A Tisza évente kétszer kiöntötte az itt élő, főként halászattal foglalkozó jobbágyokat, akik korai feljegyzések szerint már az Árpádok idején is szolgáltattak halat az időszakosan itt székelő fejedelmi udvartartásnak. A földművelés és az állattartás is igen nehéz, keserves és kevés eredménnyel járó munka volt a mocsaras, nehezen járható területen. Az óhalásziak igazi katasztrófáját egy áradás jelentette, ami után csak három lakható ház maradt. Ezért 1877 végén úgy döntöttek, elköltöztetik a lakosokat.

A falu Lőrinc püspök birtoka volt, aki megelégelve a folyó állandó kártételét Újlőrincfalva néven új települést alapított  Poroszló és Sarud között, és ide telepítette át az óhalásziakat. Az egykori falura már szinte csak egy-egy név emlékeztet, 'Óhalászi holtág',  'Óhalászi medence (Öregrét)', bár a Kilátó mögötti területen, melyet Óhalászi Temetőnek neveznek, még mindig lehet találni a bozótosban-nádasban egy-egy fejfát. Szintén áll még az 1848-49. évi szabadságharc emlékét őrző kereszt, némán őrizve az idővel porrá lett település helyét is. Az Óhalászi Holt-Tisza többünk szerint a Tisza-tó legszebb helye. Hatalmas, százados fák övezik, a vize kristálytiszta, nagyon mély, és furcsamód szinte feketének tűnik. Itt található a Tó egyik legkiterjedtebb tavirózsa telepe.

Öreg-rét

Hattyúk az Óhalászi Holt-Tszán

Alacsonyabb vízálláskor egy csapásra megérti a turista az Óhalász melletti Öregrét történetét. A Tó feltöltésekor egy lábon álló erdőt árasztottak el, melynek tuskói ilyenkor kilátszanak a vízből. Vadregényes vidék ez még magas vízálláskor is, bár a természet erői folyamatosan dolgoznak így a viharoknak és a hullámverésnek köszönhetően egyre kevesebb a magas vízszint mellett is látható, kiszáradt fa.

Poroszló és környéke - a Poroszlói medence

Poroszlói tanösvény

Poroszló környéke a Tisza-tó talán legváltozatosabb területét képviseli. Kiterjedt vízfelületek, nádasok, surranók, tuskósok, apróbb szigetek egyaránt megtalálhatók ezen a környéken. Itt épült fel az egyedülálló vízi tanösvény, vagy közismertebb nevén a Dongaút. A tanösvény cölöpökön áll, így száraz lábbal gyalogolhatunk végig a nádasokon, gyékényeseken, sulymosokon, megismerve a Tó állat és növényvilágát. Egyedülálló élményt nyújt ez a létesítmény azok számára is, akik nem áldoznak több napot arra, hogy kenuban ülve fedezzék fel a Tisza-tavat és élővilágát.

A Kormorán-telep

A Tavat átszelő közúti híd alatt átevezve a híres kormorán telepre érkezik a vízitúrázó. Egy tuskókkal sűrűn borított területen a fekete halászmadár százszámra pihen, szárítkozik. Apropó szárítkozik… A vízi madaraknak, mit tudjuk van un. fartőmirigye, amely faggyús váladékot termel. A madár ezt a csőrével folyamatosan keni a tollazatára, amely így szinte teljesen vízhatlanná válik. No, a kormoránnak nincs ilyen. Ennek következtében „fürdőzés" után kénytelen megszárítkozni. Érdekes látvány, amikor ezek a madarak szárnyukat széttárva ülnek a tuskókon, és 'száradnak'.

A Tó északi része - a Valki medence

Kenuval a Tündérfátyol-mezőben

A kormorán telep után egy szűk, 4-8 méter széles vízfolyás az Eger patak, majd a Nyárádka vezet tovább Tiszavalk felé. Tiszavalk a Tó északi csücskében bújik meg, ahol a nyílt vízfelületek egyre zsugorodnak, tagolódnak. A vízivirágok és vízimadarak szinte karnyújtásnyira vannak. Az evezős itt válik igazán a vízivilág részévé.

Szartos és a Nagy-Morotva

Vidám kenusok a Szartoson

A Valki medence egyik legcsodásabb vízfelületét –valamiért – Szartosnak nevezték el. A nyár második felében ezt a területet gyönyörű sárga szőnyeg fedi a találóan tündérfátyolnak nevezett vízi növénynek köszönhetően.

A Szartosról egy csónakok által fenntartott csapáson lehet eljutni a Tó másik csodás holtágáig, a Nagy Morotváig. A holtág igen mély, a vize tiszta és viszonylag hideg. A morotvát egy keskeny csatorna köti össze a Tiszával. Ez a kis csapás annyira szűk, hogy helyenként 1 kenu is csak ügyeskedve fér el benne. A csatorna kezdetben az ártéri erdőben, a fák, bokrok közt halad, majd innen kanyarog ki a nádasba, és végül a Tiszára.

Kedves Olvasó! Itt majd még írunk egy keveset a Tó állat- és növényvilágáról, vagy esetleg arról, hogy milyen, amikor a Tó közepén, békésen evezghető kenust halálra rémíti a nádasból kicsörtető vaddisznó... :o) De ha mégsem írnánk le, akkor majd elmeséljük az első esti tábortűz mellett!