Grúzia - a Kaukázus gyöngyszeme

Túrázz a Kaukázus égbe törő, 5000 méteres ormai között, hatalmas hegyekben, zúgó patakok mellett! Lélegezz mélyeket és szívd be a fenyvesek friss illatát, érezd az arcodon a Chalaadi gleccserhűvös leheletét! Itt minden tiszta és egyszerű; a hegyek, az emberek, az ételek.


Tarts velünk, és a nyugat-Európaiak számára többnyire ismeretlen természeti kincsek mellett Európa és Ázsia határvidékén egy kevert, sokszínű és legalább annyira ismeretlen kultúrába pillanthatsz be: megnézünk a természettel harmóniában lévő kicsiny grúz ortodox templomokat, kirándulunk világörökségi helyszíneken, és a fővárosban is.


A kulturális örökségek mellett újra visszatérünk a hegyekbe, mert az érintetlen természetből sosem elég: táborunkat egy 2150 méteren, elhagyatott völgyben fekvő gyönyörű kempingbe helyezzük, végigmegyünk a híres Grúz-hadiúton is, ahol rápillanthatunk arra az 5000 méteres kaukázusi hegycsúcsra, ahová a legenda szerint Prométheuszt láncolták.

Természetesen felfedezzük a főváros, Tbiliszi minden fontos látnivalóját is. Tbiliszi egy élénk de szerethető város: egyik percben egy selyemút melletti ázsiai városkában a gyümölcspiacon érezzük magunkat, hangulatos régi kofanegyeddel, a másik pillanatban modern svájci felvonóval megyünk fel a város fölé emelkedő várba és hegyre, megnézünk ortodox katedrálisokat, zsinagógát, de még híres magyar szobrot is láthatunk a grúz főváros egyik parkjában. De ha egy metrómegállóban megkívánunk egy hacsapurit, annak sem fogunk ellenállni, hiszen a grúz juhsajtos lepénypizza megunhatatlan, mint maga az ország.

A sokszínű és harmonikus Grúzia az úgynevezett Kolkhisz, az Aranygyapjú földje. Szóval miért is Grúzia? Mert hegyek, mert erdők, mert patakok, folyók, sziklák, templomok, várak és barátságos grúzok várnak rád Ázsia és Európa határvidékén, ahová szerencsére még csak kevés turista jut el.

Grúzia? Az nem veszélyes?

Nem.

De komolyan?

Komolyan.

A nagyhatalmak vetélkedése és a szakadár grúz területek (Abházia, Dél-Oszétia) 2008-ban napokig uralták a médiát, és ezek valóban katonai területek voltak. Ma már ezeken a területeken is ritka a konfliktus, ráadásul a túránk útvonala ezeket a területeket messzire elkerüli.

A 2008-as orosz-grúz konfliktus lényege, hogy a grúz vezetés 2008 augusztusában hadműveletet indított a Grúziától elszakadt Észak-Oszétia visszaszerzéséért. A konfliktusba beavatkozó orosz hadsereg súlyos vereséget mért a grúz erőkre, s a villámháború után független államként ismerte el Észak-Oszétiát, valamint Grúzia másik, szintén oroszbarát szakadár területét, Abháziát. A két térségbe azóta Oroszország több ezer katonát telepített, amit Tbiliszi Grúzia területének megszállásaként értelmez.

Valóban volt villámháború hat évvel ezelőtt, de emiatt nem elindulni Grúziába hasonló lenne kicsit ahhoz, mintha nem menne több tízezer honfitársunk Horvátországba sem, mert a közelmúltban ott is volt háború.

Grúzia többi részéről, túránk helyszíneiről egyébként azt írja az amúgy gyakorta túl szigorú konzuli szolgálat (kormany.hu), hogy „Georgia jelentős eredményeket ért el a bűnözés elleni harcban, aminek eredményeképpen az ország a bűnözés szempontjából biztonságosabbnak tekinthető, mint a legtöbb EU-tagország. Az autólopás szinte ismeretlen fogalommá vált, az erőszakos bűncselekmények száma drasztikusan lecsökkent, a georgiai városokban tett esti magányos séta kevesebb veszélyt hordoz, mint sok európai nagyvárosban.”

Georgia?

A Grúzia elnevezés helyett az állam hivatalos képviselői arra törekednek, hogy a hivatalos kapcsolatok során a Georgia elnevezés váljék újra használatossá. Egyes magyar sajtóorgánumok ennek megfelelően a Georgia elnevezést használják, a köztudatban viszont az ország neve Grúziaként ismert.