Tudjuk a Brit-szigetekről, hogy a csapadékos időjárás kedvez a növényzetnek, még ha a napsütéses napok száma nem is haladja meg a százat. De Észak-Írország valójában egy árnyalatnál még zöldebb az átlagosnál, mondhatni ’szuperzöld’. Szerencsére a lankás dombok nyugalmát nem szakítja félbe a vasárnapi fűnyíró hangja, mert a felhőpamacsnak látszó bárányok ingyen és bérmentve rendben tartják azokat.


A KELTÁK ÖRÖKSÉGE ÉS AZ ÍR ÖSSZETARTÁS

Észak-Írország tengerpartja változatos, helyenként elragadóan szép, különösen Antrim grófságban. A szárazföldön hegyek és völgyek váltakoznak, szépek magányos tavai és vadregényes folyói. A vidék gazdag történelem előtti emlékekben. Úton-útfélen megalitok tucatjai, közel 500 vaskorból származó kör alakú erődítmény, valamint a normannok emelte őrtornyok, romántemplomok, középkori várak romjai, nagykeresztek találhatók. A természeti szépségek, a csöndes, nyugodt, a 18. századi Angliát idéző táj mellett ezek jelentik Észak-Írország legfőbb idegenforgalmi vonzerejét.


Az első kelta törzsek i.e. 4. században jutottak el az Ír-szigetekre. Az 5. században a sziget északkeleti részében lévő kis Dalraida királyság kiterjesztette hatalmát Skócia délnyugati részére. St. Patrick püspöknek az 5. században nagy szerepe volt a sziget lakóinak megtérítésében, az írek ma is őt tekintik védőszentjüknek, s névnapját ma is megünneplik.


Írországot Skóciával egy időben támadták meg és foglalták el a vikingek a 8. század folyamán, majd az angolok jöttek a II. Henrik vezetésével (1154-1189), melyet János király (1199-1216) egyesített az angol koronával. A hódítás azonban csak a partvidékre terjedt ki, a sziget nagyobb részét akkor még nem sikerült tartósan megszállni, csak a forradalom idején.

Az ír-angol ellentét a következő évszázadban sem oldódott meg. 1800-ban megszűnt az önálló ír parlament, de az ír képviselők Westminsterben is követelték az önkormányzatot (Home Rule). A 20. század első éveiben Dublinban megalakult az önállóságot követelő Sinn Féin (közmondásos jelentésében: „Tartsunk Össze”) mozgalom, amely egyre inkább megerősödött és 1916 Húsvétján felkelést robbantott ki Dublinban.

A felkelést leverték, de a Sinn Féin addig folytatta harcát, amíg 1921-ben meg nem alakult Ír Szabadállam, mint brit domínium, a hat északi, nagyrészt angolok lakta protestáns grófságból pedig létrejött Észak-Írország. A Sinn Féin mozgalom azonban nem elégedett meg a domínium státusszal, s végül 1937-ben megalakult a független Írország, melyet kénytelen-kelletlen az Egyesült Királyság is elismert. 


GASZTRONÓMIA ÉS SZÓRAKOZÁS


Full irish breakfast, vagyis tükörtojás (sunny side eggs) vagy rántotta, sült sonka, virsli vagy kolbász, pudding (itthon lásd. véres hurka), röszti, sült paradicsom, sült gomba,bab szósszal és pirítós. Mindez egy tányéron, fűszermentesen. Ja és minimum 1000 kalória. Már reggelire! :) 
Általában Anglia jut eszünkbe a Fish&Chips hallatán, de ugyanúgy, mint az Irish breakfast, a hal és a sültkrumpli kombinációja Írországig is eljutott. De hogyan? Az 1880-as években egy olasz bevándorló, bizonyos Guiseppe Cervi véletlenül leszállt Cobh (Cork megye) kikötőjében egy Amerikába tartó hajóról, és Dublinig sétált, ahol először kocsmák bejáratánál kezdte el árulni a fish&chips-et. Felesége minden vásárlónak az ”Uno di questa, uno di quella?” kérdést tette fel, ami angolul “one of this, one of the other”, magyarul pedig azt jelenti, hogy “egyet ebből, egyet abból”. Az angol jelentésből terjedt el a “one and one” kifejezés, amit a mai napig használnak Dublinban a fish&chips-re utalva.
A Chester Cake egy almás-, epres-, áfonyás pite, amit a tea mellé is szívesen fogyasztanak.

Oscar és Annie 2005 márciusában Belfastban egy gazdálkodó-piacon hozta létre a Suki Tea céget azzal a szándékkal, hogy megtalálják a tökéletes csésze teát. Mára, számtalan díjjal a hátuk mögött, bíznak benne, hogy sikerült a küldetés és a Suki Tea valóban ‘TEA AS IT SHOULD BE’ azaz „a TEA amilyennek lennie kellene.”

Az ír kávét a Shannon reptér mixerje készítette az 50-években, a vihar miatt veszteglő amerikai gépek aggódó utasainak. A kávét sok whiskey-vel, kevés cukorral és tejszínhabbal szervírozta.


Ha az embert Írországban egy barátságos ír egy italra ("drink") invitálja, akkor az sört jelent.
Ha Írország, akkor Guinness. A Guinness (the black stuff) kesernyés, sűrű barna (fekete) - sör, amely köré valóságos legendakört szőttek az ügyes marketingesek. A fekete sörök (Guinness, Murphy’s, Beamish), vörös sörök (Killkenny, Smithwick’s) mellett számtalan helyi főzésű sör fogy. A nők inkább a cider-t almapezsgőt isszák.

Ha a fővárosban járunk, akkor ne hagyjuk ki a A Temple Bar-t, ami a pubok Kánaánja, ugyanis az egy négyzetméterre eső kocsmák száma itt legmagasabb a világon.

A whiskey elődjét a kolostorokban orvosságként főzték, innen ered a neve: az élet vize. A nagy ír whiskey-üzemek a 18. században kezdték meg működésüket. A nemes ír italt háromszor párolják, szemben a skóciai két párlással. Típusát tekintve a single malt, single grain, blended whisky valamint a kizárólag itt gyártott (korábban pure pot still-ként ismert) single pot still whisky fordul elő.
Felkészül: Jameson, Telling, Bushmills, Tullamore Dew, Kilbeggan...

Segítőkészek és jó humorúak a helyiek és nagyon büszkék a népzenéjükre is. Itt a zene része a mindennapi életnek, olyan beszédtéma, mint az időjárás vagy a focimeccs.

A hárfa Írország egyik nemzeti jelképe. Írország (Uganda és Pápua Új-Guinea mellett) az egyike annak a három országnak világon, amelynek címerében egy hangszer van: a hárfa. Ennek oka: a zene kitüntetett szerepe az ír hagyományban.
2009-ben egy hajléktalanokat segítő ír alapítvány számára szervezett Glen Hansard egy spontán utcazenélést karácsonykor, ahol egy rakás ír helyi hős-zenésszel Bonótól kezdve Damien Dempsey-ig rengeted világsztárral. Az akciót nem hirdették sehol, kimentek Dublin fő sétáló-bevásárló utcájába, a Grafton street-re és elkezdetek zenélni, nem volt se helyi tévé, se semmi, csak a zene és a karácsony szellemében való adakozás a rászorulóknak.